Bátorítás fontossága
Egy vasárnap reggel különleges fűszer érkezett a konyhába. Nagyon szerény volt, rögtön meg is húzta magát a fűszerespolc legalsó szintjén. Senki nem is vette volna észre, de az illata azonnal leleplezte őt. Szimatolt a bazsalikom, az oregánó, a bors, a só, a paprika, és kérdezgették:
– Mi ez a különleges, ismeretlen illat?
Ám jó sokáig senki sem válaszolt! Míg végre egyszer nagyon halkan, minden bátorságát összeszedve megszólalt a legalsó polcról az új lakó:
– Ééénn vagyok, a fahéj! – mondta bátortalanul.
A többiek gyorsan odaszaladtak hozzá, elkezdték dicsérni az illatát, a színét, az ízét, hogy mennyire különleges. A félénk fűszer elpirult a sok elismeréstől, nem hitte el magáról, amit hallott.
– Hisz én csak egy egyszerű fűszer vagyok, túl sok dologra nem tudnak használni, és nem tudok olyan fontos lenni, mint például a só vagy a bors. Ráadásul csínján kell velem bánni, mert sokszor elrontom az ételeket, ha sokat használnak belőlem.
Ahogy hallgatták a fahéj mondandóját, egyszer csak Kata keze megragadta a fahéj tasakját.
Erre egytől egyig izgalomba lendültek a fűszerek:
– Valami készülődik! – lelkesedtek.
A fahéj még mindig bizonytalanul, lesütött szemmel várakozott a gyúródeszka mellett, és arra gondolt, hogy inkább visszamászna a polcra, mert biztos megint elrontja a sütit, nem fog sikerülni…
A többiek a helyükről szurkoltak neki:
– Ügyes vagy, többre vagy képes, mint hiszed! Meglátod, most sikerülni fog és finom lesz a sütemény!
A fahéjnak nagyon jól estek a bátorító szavak, és már-már kezdte magáról is elhinni, amit hallott, amikor Kata hirtelen megszórta vele az almát. Félénken, kissé bizonytalanul és óvatosan megölelgette, megízesítette az almaszeleteket, miközben az alma elárulta neki, hogy ő a kedvenc fűszere, és ettől a fahéj teljesen kivirult.
Most már végre a fahéj is elhitte, hogy értékes. Érezte és tudta, mire képes, mi a dolga.
Elégedettséggel nyugtázta, hogy sikerült!
Útravaló kérdések
Recept: almarózsa
Ha rápillantottál a fotóra és esetleg azt gondolod, hogy ezeket az almarózsákat nagyon bonyolult elkészíteni, és neked biztosan nem fog sikerülni, akkor ne feledd, hogy van egy szurkolótáborod! Már hallani a hangjukat:
– Ügyes vagy! Sikerülni fog! Kezdj hozzá bátran! Szorítunk neked!
Te is hallod?
Minden lépésedben segítek! Gyere, nézzük meg mire lesz szükséged!
A tésztához
A töltelékhez
Az almákat mosd meg, vágd félbe és távolítsd el a magházukat! Ha még nem csináltál ilyet, akkor nyugodtan kérj segítséget valakitől. Az almákat fel kell szeletelni vékony (3-4 mm) szeletekre. Egy lábosba forralj vizet, öntsd bele a citrom levét, majd miután elkezdett forrni, tedd bele óvatosan az almaszeleteket mindössze 1 percre. Fontos az 1 perc! Amikor letelt az idő, szedd ki őket papírtörlőre. Eddig remekül haladsz, csak így tovább!
A leveles tésztát csomagold ki és vágd 6 egyforma csíkra (2,5 cm), majd kend meg őket baracklekvárral! Az almaszeleteket úgy fektesd a tésztacsíkokra, hogy a tésztáról lelógjon az almaszelet fele. Hintsd meg pici fahéjjal, majd balról jobbra tekerd fel. Úgy csinálod, mint egy igazi cukrász! Már csak a sütés maradt hátra!
Tedd az elkészült rózsákat muffinpapírba és muffinformában süsd 200 oC-on kb. 20-25 percig!
Ugye, sikerült? Az almarózsáid gyönyörűek lettek!
Hallgasd meg!
A bátorítás fontossága című mesét hoztam neked kóstolóul Csuha Bori szinkronszínész előadásában.
Ha Te is szeretnéd a gyermeked, tanítványaid, vagy unokáid batyujába belecsomagolni ezeket a nélkülözhetetlen ‘útravalókat’, akkor rendeld meg az Útravaló sütik mesekönyvet!